2014. június 24., kedd

Szerelmi vallomás

 

Van valakim

 
van valakim, ki fontos nekem
 
van valakim, ki szívemből kiszedi az odaragadt tüskéket és leheletével besóhajtja a sebeket
 
van valakim, ki ha rám néz, megtalálja hétlakatos pecsétemet és megsimogatja lelkemet
 
van valakim, kinek szerelmes pillantása elpirulni enged de mégis amazon lehetek
 
van valakim, akinek én vagyok a kincs egy lakatlan szigeten
 
van valakim, ki a világ végére is értem jön, egyik út sem rettenti el
 
van valakim, ki elfogad minden bemocskolt részemmel
 
van valakim, kinek szerelme olyan mély, hogy nem látni a végére
 
van valakim, kinek ölelése Földet és Eget köt össze bennem
 
van valakim, ki a szerelmünkből koszorút fon, meg nem születettt gyermekeinknek
 
van valakim, kiben bízom míg világ a világ és morajlik az óceán
 
van valakim, ki a párom, tükröm, lángom
 
 
 
 
 

2014. június 23., hétfő

Istenes vallomás


Padlón vagyok.
Nincs már lejjebb emelet.
Ülök a földön és bőgök.
Ordítani már nem vagyok képes, kiadtam minden hangot, ami valaha bennem létezett.
Kileheltem az utolsó dalt is magamból. Szenvedek, mint akit kibeleztek. Kibeleztek, ledobtak.







Mondd Isten, te ezt viccesnek találod??
Mondd, hogy gondolod, hogy ennyire megkínozhatsz?
Mondd, mit képzelsz magadról, hogy csak úgy elveszed, ami neked tetszik?!
És miért kell ennyi mindent elveszítsek egyszerre?
Nem tudod adagolni ??
Részletekben oda adni ?
Pár napba belegyömöszölöd , ami másnak egy életre is elég !!
 
Nem szóltam semmi, amikor gyerekként lenyeszegették az ágaimat, hogy ne tudjak kiterjedni és gyümölcsöt teremni!
Nem szóltam semmit, amikor csúfoltak a többiek és a hátam mögött élvezték a gúnyaikat!

Nem szóltam semmit, amikor kamaszként elvetted tőlem a támaszomat és egyedül hagytál idegenek között!
Mondd csak, panaszkodtam, mikor megrugdostak magyarságom miatt??
Szóltam egy büdös szót is, amikor a szerelmem eldobta az életét??? 

Hmm???????!!!!!!!!!
NEM SZÓLTAM!!!!

Nem szóltam, csak tűrtem, elviseltem, kibírtam.
I-G-E-N!
Csakazértis felálltam, mert volt valakim, aki életem legsötétebb éjszakáin és legrémesebb történeteimben mellettem volt.

Egy angyal - egy védőszárny.
De hogy képzeled, hogy Őt is elveszed tőlem??????!!!!!!!!!!
Bármit neked adok, csak add vissza őt nekem, kérlek!
Hallod hogy hozzád beszélek, ugye?
Kérlek szólj hozzám, ne hagyj egyedül ... 

Most már nem haragszom rád, dühöm átlényegült. Rádöbbentem arra, hogy te nem elvetted tőlem, hanem visszaadtad.
Lelke lehetnyire, gyönyvirágillattal kísérve megérintett azon az éjszakán, amikor tehetetlenségemben elátkoztalak téged.
....
....

Istenem, köszönök neked minden pofont, megrázkódtatást, fájdalmat és megalázást. Ezekben láttalak meg Téged és kaptam vissza a szeretetemet.

Istenem,
köszönöm,
hogy Ő -
volt nekem!    
 
 

Vallomás a fának


Láthatatlan erő viszi lépteimet előre.
Előre, csak előre megyek. Gondolkodás nélkül emelem a lábaimat, egyiket a másik után. Belsőm tudja az Utat. Lábaim alatt reccsennek a száraz ágak.
Nem kitaposott ösvényen haladok. Ez az erdő gyermekkorom legszebb emlékeit hordozza magában. Ó, mennyit sétáltam itt kisgyerekként nagyapával, vagy egyedül, vagy szerelmes kamaszként kézenfogva életem akkori nagy szerelmével!


Lábaim egyre csak visznek, megyek, taposok, de eközben érzem a szívemet minden dobbanásban.  Az erdő valami olyan illattal kábít el, amelyik isteni tisztaság és frissesség felé repít. Szeretem ezt a helyet. A  fák hűsítő szelében vagy szélcsendjében - csak LENNI.

Megtaláltam kedvenc fámat, újra és újra töltekezem nála. Olyan mint egy Nagy Anya, átölelem, de közben ő ölel át. Érzem szeretetét, az energiával teli lényét. Mintha hazatértem  volna. Átkarolva tartom, mintha mohából lenne. Magamba szívom illatát, amely felejthetetlen és egyedi. semmi nem illatozik úgy, mint ő. Az én Fám. Lelkem érzi a föld lelkét, az érzés magába kerít és fölemel.

Olyan isteni, mámorító, lelketemelő. Beléveszek és felolvadok földistennő fényében. Eggyé válok a földdel, az éggel, zsigereimben csicseregnek a madarak, még a faleveleket is érzem a véremben, minden sejtem telve van csordulásig a szeretettől.

Istenem, de csodás! Egyszerűen létezni. A szeretet kitölti egész lényemet. A föld elfogad és befogad.

Nem kérdi ki vagyok,

hol voltam,

mit csináltam

és mit rontottam el.

Nem kérdezi, merre tartok,

és honnan jövök.

Nem kéri számon a dolgaimat.

Ha hazaérkezem, nincsenek kérdések. Átadás és egybeolvadás van. Lényem feloldódása a végtelenben és a végtelen összeolvadása bennem.

Pici lényként kitágulni a végtelen óceánjában és határtalan érzelemként átélni magamat.

Hazérkeztem.