Padlón vagyok.
Nincs
már lejjebb emelet.
Ülök a földön és bőgök.
Ordítani már nem vagyok képes,
kiadtam minden hangot, ami valaha bennem létezett.
Kileheltem az utolsó dalt is
magamból. Szenvedek, mint akit kibeleztek. Kibeleztek, ledobtak.
Mondd Isten, te
ezt viccesnek találod??
Mondd, hogy
gondolod, hogy ennyire megkínozhatsz?
Mondd, mit képzelsz
magadról, hogy csak úgy elveszed, ami neked tetszik?!
És miért kell
ennyi mindent elveszítsek egyszerre?
Nem tudod
adagolni ??
Részletekben
oda adni ?
Pár napba belegyömöszölöd
, ami másnak egy életre is elég !!
Nem szóltam
semmi, amikor gyerekként lenyeszegették az ágaimat, hogy ne tudjak kiterjedni és
gyümölcsöt teremni!
Nem szóltam
semmit, amikor csúfoltak a többiek és a hátam mögött élvezték a gúnyaikat!
Nem szóltam
semmit, amikor kamaszként elvetted tőlem a támaszomat és egyedül hagytál
idegenek között!
Mondd csak,
panaszkodtam, mikor megrugdostak magyarságom miatt??
Szóltam egy büdös
szót is, amikor a szerelmem eldobta az életét??? Hmm???????!!!!!!!!!
NEM SZÓLTAM!!!!
Nem szóltam, csak
tűrtem, elviseltem, kibírtam.
I-G-E-N!
Csakazértis
felálltam, mert volt valakim, aki életem legsötétebb éjszakáin és legrémesebb
történeteimben mellettem volt.
Egy angyal - egy
védőszárny.
De hogy képzeled,
hogy Őt is elveszed tőlem??????!!!!!!!!!!
Bármit neked adok,
csak add vissza őt nekem, kérlek!
Hallod hogy hozzád
beszélek, ugye?
Kérlek szólj hozzám,
ne hagyj egyedül ...
Most már nem
haragszom rád, dühöm átlényegült. Rádöbbentem arra, hogy te nem elvetted tőlem,
hanem visszaadtad.
Lelke lehetnyire,
gyönyvirágillattal kísérve megérintett azon az éjszakán, amikor tehetetlenségemben
elátkoztalak téged. ....
....
Istenem, köszönök neked minden pofont, megrázkódtatást, fájdalmat és megalázást. Ezekben láttalak meg Téged és kaptam vissza a szeretetemet.
Istenem,
köszönöm,
hogy Ő -
volt nekem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése