Előre, csak előre megyek. Gondolkodás nélkül emelem a lábaimat, egyiket a másik után. Belsőm tudja az Utat. Lábaim alatt reccsennek a száraz ágak.
Nem kitaposott ösvényen haladok. Ez az erdő gyermekkorom legszebb emlékeit hordozza magában. Ó, mennyit sétáltam itt kisgyerekként nagyapával, vagy egyedül, vagy szerelmes kamaszként kézenfogva életem akkori nagy szerelmével!
Lábaim egyre csak visznek, megyek, taposok, de eközben érzem a szívemet minden dobbanásban. Az erdő valami olyan illattal kábít el, amelyik isteni tisztaság és frissesség felé repít. Szeretem ezt a helyet. A fák hűsítő szelében vagy szélcsendjében - csak LENNI.
Megtaláltam kedvenc fámat, újra és újra töltekezem nála. Olyan mint egy Nagy Anya, átölelem, de közben ő ölel át. Érzem szeretetét, az energiával teli lényét. Mintha hazatértem volna. Átkarolva tartom, mintha mohából lenne. Magamba szívom illatát, amely felejthetetlen és egyedi. semmi nem illatozik úgy, mint ő. Az én Fám. Lelkem érzi a föld lelkét, az érzés magába kerít és fölemel.
Olyan isteni, mámorító, lelketemelő. Beléveszek és felolvadok földistennő fényében. Eggyé válok a földdel, az éggel, zsigereimben csicseregnek a madarak, még a faleveleket is érzem a véremben, minden sejtem telve van csordulásig a szeretettől.
Istenem, de csodás! Egyszerűen létezni. A szeretet kitölti egész lényemet. A föld elfogad és befogad.
Nem kérdi ki vagyok,
hol voltam,
mit csináltam
és mit rontottam el.
Nem kérdezi, merre tartok,
és honnan jövök.
Nem kéri számon a dolgaimat.
Ha hazaérkezem, nincsenek kérdések. Átadás és egybeolvadás van. Lényem feloldódása a végtelenben és a végtelen összeolvadása bennem.
Pici lényként kitágulni a végtelen óceánjában és határtalan érzelemként átélni magamat.
Hazérkeztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése