2014. augusztus 21., csütörtök

Hajnali vallomás

Kulcs

Ha szárnyam lenne
mert madár lennék
hozzád repülnék
minden reggelen.
 
Számban friss
harmatot vinnék,
hogy ápoljalak
téged, kedvesem.
 
Betakarnám szirmaidat
ha jönne vihar, fekete,
s lecsókolnám könnyeidet,
te napsütötte remete.
 
Ember vagyok, szárnyam nincsen
de lelkemben egy kis sarok.
Ott őrizlek, ápolgatlak,
szeretgetlek, míg meghalok.
 
Neked adom szívem kulcsát
ne veszítsd el, egyetlen.
Vigyázz rá mintha tiéd volna,
mi megáldott istennel.
 
2014. Augusztus 15.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése